Noé és a szúnyogok

(lejegyezte: Sambá) 

Ezen a túrán minden eddiginél több szúnyoggal találkoztunk, a Mura – Dráva túrán. Illetve, a jó radai rosseb akart velük találkozni, azok találtak meg minket. Mi még csak nem is kezdeményeztünk, ha csak azt nem értjük kihívásnak, hogy élünk, túrázunk és a kis vérszívó bestiák élőhelyeinek közelében sátraztunk.

         Valamelyik táborhelyen tettük a dolgunkat, kikötés és kipakolás után. A kajához valókat pucoltuk éppen, mindenki csupasz felületén vastagon az Off-ok  vagy Protectek, esetleg más típusú szúnyogriasztók. Az idő teltével és az izzadás miatt egyenletesen csökkenő hatásával. Ezt persze a kis drága apró zümmögőcskék hamar észre is vették, és újult erővel indítottak támadást a bőrközeli vérvezetékeink irányába. Természetesen ekkor mindenki elkezdte járni az ősi rituális ülőtáncot, a közép-somogyi csapkodós breakot, melynek során ugrásszerűen megnövekedett az áldozati szúnyogok száma. De ezek a kis dögök nem riadtak el társaik végzete láttán, hanem egyre csak jöttek és jöttek. Szinte őrjöngő irtógéppé tett bennünket a fülünkbe zizegő légi táncuk, csupasz felületeinken alig lehetett kivenni a csapkodások okozta, és a szétkent vér pirossága közötti különbséget.

         Ekkor Bödő Gábor, mosolyogva és rendithetetlen nyugalommal jegyezte meg:

-         Ej – ej Noé bátyánk! Ezt igencsak elcseszted!….

-         ???      - értetlenül néztünk felé.

-         Neked mindössze kettőt kellett volna elcsapnod!