Az élet mindig Dráva - harmadszor is vadvízen       2005. Pünkösd. Dráva.  4 nap. Eső. 2005. Nyár. Mura-Dráva. 18 nap. Eső. 2006. Pünkösd. Mura. 0 nap. Eső miatt elmaradt. 2006. Nyár. Mura-Dráva. 10 nap. Eső.   Arra a következtetésre jutottunk, hogy bármikor, bármennyi időre megyünk evezni, a Dráván mindig esik az eső. Sőt, nemcsak esik, hanem zuhog. Annyira, hogy Forrest Gump is megirigyelhetné: alulról is esik. Sőt, ha nem vigyázunk, még el is visz a víz, mindenestől. Na, de ne szaladjunk, vagyis ne evezzünk, ennyire a dolgok elébe!   2006. július 30. Mura Dekanovacnál. Verőfényes szép nap, szinte gyanús. Tavaly is így kezdődött. Minden simán megy. A kipakolás, a vacsorakészítés. (Mire azt a marhát levettük a lábáról…) Ugyanoda verjük a sátrat, mint egy éve: Mura-panorámás a sátorajtó. Másnap. Kenuk a vízen. Nap süt. Naptej a kezünkben. Naptej a hátunkon.  Elrontottuk: ez az egy nap lett volna az egyetlen leégési lehetőségünk és ettől is megfosztottuk magunkat. Utólag könnyű okosnak lenni. Jó kis hely a jobb parton. Full-extrás esőbeálló étkező, szupi féltetős konyha, ajtó nélküli WC: ülőkéjéről focipálya-panoráma. Eszméletlen meccs, izzadás, vadulás: vaddisznó a bogiban. (Andi kedvéért a bogrács most bogi.) Már alig vártuk, megjönnek: az esőfelhők. A hely jó, szerdán is maradunk. Halat is lehet fogni. Levente összedob egy pecabotot. De maradni uncsi. (Andi kedvéért az unalmas most uncsi.) Felkerekedik a banda. Irány a falu! Odafelé még oké. Visszafelé meg ki tudja az utat? Doki szerint, ha rá hallgattok… (Senki NE hallgasson ezentúl a Dokira!!!) Szóval, ha Dokira hallgattok… eltévedtek! Ennyi csupán. Még szerencse, hogy mi többiek, a táborőrzők tudunk tüzet rakni, és füstjelezni… no, meg a spagetti illatát terjeszteni a levegőben, hogy Dokiék hazataláljanak. Persze mindehhez kell ismerni minden országot, várost, híres embert, hegyet, vizet… ha van, akit ez ÉRDekel… (Ezt is Andi kedvéért, mert őt ez a játék ÉRDekli.) Az indulásra mindenki csütörtököt mond. Na, de menjünk tovább, hátha nem esik már. Esni ugyan nem esik, de fenyeget az időjárás. Molnári mellett helyes kis sóderzátony… milyen alkalmas sátrazásra, meg főzésre… és megázásra is. A pavilonsátor olyan, mint egy szökőkút: alulról jön be a víz, ami a tetejéről folyt alá. Zuhog. Másnap is. Az idő egyszerűen varázslatos: csiribí-csiribá, volt, nincs sóderzátony! A jó kis sátrazó és főzőhelyet gyászoljuk. Közben arra a következtetésre jutottunk: bárhol kötünk ki, a víz emelkedik. Lányok: Ma mi főzünk. Falatkákat, és lecsót. Közben jön a víz. Szombat reggel. Mintha sütne a Nap. A hangsúly a minthán van! Nehogy lekenjük magunkat! Menjünk tovább! Könnyű beszállni. A víz a táborhoz hozta a kenukat. Őrtilos. Itt mindent tilos, kiszállni is, de ha Dokira hallgatunk, ő itt most kiszáll. A „leggyengébb láncszemet” kiszavaztuk, de azért feltesszük a vonatra. Doki helye ki sem hűl, érkezik Hajni, az újdonsült nagynéni. Tiszta, civilizált ruhában, vasaltan, sehol egy eső-áztatta ránc. Pedig esik. Üldözőbe vettünk egy felhőt. Egy másik pedig bennünket. Ennek fele se répa! Elfoglalták a tavalyi jó kis helyünket a horvátok, vagyis a horgászok. Tényleg fele se répa! Irány Répa, vagyis Repas. A híd messziről látszik, nem úgy a kőgát. Sambá szerint nem nagy ördöngösség átugratni…vagy mégis? Végül mindenki kikerül a bajból, és kikerüli a zátonyt is, bár Lilla hiába kapta lába közé a Regőst, mégis elviszi őket a sodrás. Kész akciófilm az egész. Már a hídról is nekik szurkolnak. Mi meg lerágjuk a körmünket. Egy kikötésünk van: kössünk már ki! Erre igyunk valamit! Mondjuk Tesco gazdaságos limonádét! Paprikáskrumpli. Alvás. Sokat eveztünk. Másnap nem esik! Hihetetlen! A horvátok dinnyét hoznak a tegnapi akciófilmes epizódért. Kell is a fájdalomdíj: valakik éjjel bedobták a pavilonsátor „ablakát”. Ma ölnünk kell!- mondják a fiúk. Vízvárnál ki is nyiffantanak egy cocát. A szemükben furcsa tűz ég. IQ csökkenés szintje: ősember. A gyilkos: Levente. Nem jött be neki a horgászat. Lányok: bundáskenyér, napközis teával. Fiúk: félig nyers, nyárson forgatott malacka. (Szegény Micimackó!) Közben dalest. Mindenki mindenkit szeret: I love you, you love me… atyavilág! Még szerencse, hogy a szólistát senki sem hallja a környéken! Másnap eső. Vízvárral szemben maradunk. Pihenünk. Malackát olajban átsütjük. Ország-város? Lejárt lemez! Akasztófa! Az igen! Fiúk: bevásárolnak, töltenek…egy kis bort is. Cserébe autogramot osztogatnak több kilométernyire a koncert sikere miatt.  Sambá elcsábítja Lillát kenyeret venni. Újabb eltévedés esedékes. Mérjük a szintidőt. Lillának nincs szerencséje a sétákkal. A szétfagyott boltbajárók teát kapnak. Újabb észrevétel: nemcsak esik, hideg is van. Másnap. Újra gyengül a csapat. Egy láncszemmel ismét kevesebb. CSG kiszáll. Ehhez az elhatározáshoz telefonos segítség útján jutott. Továbbmegyünk. CSG elment, a Nap kisütött. Végre jó az idő. Nyújtjuk is rendesen az evezési időt. Fürdéssel. Hajmosással. Napozással!!! Végre elfogyott a kenyerünk is. Több, mint egy hetes a maradék kis csücsök. Kicsit zöld. Az nem a hordó színe miatt van? Ja? Nem? Falatkáknak pont jó. Áthidaló megoldás a kenyérhiányra: paprikáskrumpli másodszor! (Könnyű volt áthidalni a problémát pont egy gyaloghíd mellett…) Utolsó nap. Sajnos? Hurrá? Süt a Nap. Naptej? Égjünk! Irány Barcs! Na, azért nem szabad elkapkodni! Ha evezünk, nem ér jól a Napsugár! Szunya a kenukban. Jönnek a kiálló fatörzseeeeek!!! Kit érdekel?! Lángost! Lángost! Lángost! Lázadás tör ki… Barcson kikötés. Barcson kipakolás. Barcson lángos. Barcson kakas pörkölt. Barcson búcsúvacsi (Andi kedvéért a vacsora vacsi.) Kis fórum. Másnap. Más nap. Süt a Nap.