Többnyire a „flúgos (f)utam” megállapítás jellemző arra a kaposvári kis társaságra, akik évek óta kenuval szelik a magyar habokat. Korábban a Duna szerelmesei voltunk, ám 2004.-óta már határfolyókon és külföldön is evezünk. A csapatot Nagy Sándor Endre vezeti. Vízitúra-vezető pályafutását 1987-ben kezdte a helyi Toldi Lakótelepi Általános Iskolában, majd tevékenységét 1995-től a Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola Kollégiumában folytatta tovább. A szabadidő evezősök 2004-ben megalakították a Szent Jupát Vízitúra Klubot, majd 2010-ben a Szent Jupát Vízitúrázók Egyesületét. A hajósok védőszentjéről elkeresztelt kis csapat célja a fiatalok hasznos időtöltésre ösztönzése. Elsősorban azokra számítunk, akik nem az élsportok irányában éreznek vonzalmat. A szabadidő, mozgással való eltöltését nyújtjuk abban a formában, amely még kényelmes, az aktív mozgáshoz nem szokott szervezet számára is.. 

A kis csoport...az élet mindig Gönyű

 Akik nem lehettek ott...

És sokan mások hetedhét országon túl!

A egyesület alapelve: az összetartás. Éppen ezért olyan vízitúrákat szervezünk, amelyek csapatmunkára épülnek. Itt nincs egyén, csak a csapat létezik. A csapat, amelyben mindenkinek megvan a helye. A hely pedig egyenrangú. Attól függetlenül, hogy mindenkinek más és más feladata van, nincs fontosabb pozíció a másiknál. Talán ezért működik jól a rendszer.

A csapat magja nemcsak a túrák ideje alatt, hanem az év többi időszakában is együttműködik. Ez azt jelenti, hogy havonta kisebb vízitúrás-találkozót tart a társaság, októberben pedig hagyomány egy nagy találkozó, amelyen a nyári fényképeket, videókat tekintjük meg egy bográcsos vacsora kíséretében. A gyűlések ötletbörzék alapját képezik: frissítések, újítások hangzanak el, valamint tervek, információk is napvilágra kerülnek. A társaság ez alkalmakkor beszéli meg, mit, hogyan lehetne másképpen tenni a következő túrán. Mindezt határtalan jókedvvel tesszük.

A tagok akkor is közreműködnek, ha dolgozni kell. A munkába beletartozik az eszközök túrára való felkészítése, a kenuk építése, javítása. (Így mindenki kicsit sajátjának érzi a hajókat, evezőket, és a flotta egyéb eszközeit, ezért vigyáz is rájuk.)

Évközben, a rövidebb víztúrákon, alacsonyabb létszámú csoportok vesznek részt. A kisebb társaságok ezen alkalmakkor jobban összeszoknak, lehetőség van a részletesebb ismerkedésre, az egyéniségek feltérképezésére. Az „egynapos” illetve az „egydélutános” kirándulások kora tavasztól késő őszig rendszeresek. Ezeknek színhelye a Kaposvártól észak-nyugatra fekvő Deseda víztározó. A további programokat igény szerint tervezi a társaság.

A „nagytúrák” elsősorban a Dunán, Murán, Dráván, Rábán zajlanak, ám többször eveztünk már az igen keskeny Deseda patakról indulva a Kapos folyón is. Célunk gyakran a Természetvédelmi Területek érintetlen élővilágának megismerése.

A kirándulások szabad lefolyásúak, vagyis csak a kiindulási és az érkezési hely, illetve az időpont a biztos. A kikötések, táborozások helyét az előzetes útiterv alapján döntjük el, ám útközben közösen is dönthetünk egy-egy hirtelen ötlet alapján a kikötéssel kapcsolatban. Közösen gyűjtjük a tűzifát, együtt főzünk, valamint a vízszerzést és a bevásárlást is csapatban bonyolítjuk. A túra ideje alatt teljesen önellátó a társaság, tehát a csomagokat is mi szállítjuk a kenukban, nem kíséri autóval a parton logisztikus a bandát.

A csapat egyedülálló ötletekkel áll elő. Történt már, hogy halálosan beteg társunkat vittük kirándulni. A terápia jónak bizonyult, ezért tervezzük az allergiások, asztmások, illetve fogyatékosok víztúráztatását is. Legújabb terv a lovas-kenus túra, amelyen az evezősök és a lovasok naponta váltják egymást a vízen és a lóháton, a táborhely viszont ugyanaz.

A Szent Jupát Víztúrázók Egyesülete csupán egyetlen nehézséggel küszködik. A kenu-tároló helyisége több kilométeres távolságban van a Desedától, így a flottát nem egyszerű vízre tenni. Egy konténerépület még várat magára, amelyet a csapat a tóparton helyezne el.

Dr Csillagné Turbéki Bernadett

Lal