2001. Pünkösdi túra a Kapos folyón

 Középen, nagy gázzal volt a jelszava annak a tízfős társaságnak, akik a Desedáról indulva eveztek a Kapos folyón. A kenusok 2001. május 31.-é n, délután indultak a Deseda gátjától és június 4.-én érték el a szakályi hidat, ahol véget ért útjuk. Nemcsak az esős idő miatt.

Nagy Sándor Endre túravezető így emlékszik vissza a túrára: Egyszer régen, egy másik csapattal Kurdtól már eveztünk a Kaposon… de igazi kihívás a Deseda gátjától indulni, ezt még soha, senki nem csinálta. Én azzal kezdtem, hogy kemény lesz, csak őrültek jöjjenek. Eredetileg többet szerettünk volna menni, de talán nem is baj, hogy nem eveztük végig… Tulajdonképpen a váratlan helyzetek miatt volt nehéz. Rengeteg idő és energia elment azzal, hogy amikor úgy kellett átverekedni magunkat az akadályokon. A másik túráknál fel lehet készülni a váratlan dolgokra, de itt nem tudtuk, melyik köveknél lehet átmenni a híd alatt, azt sem tudtuk, felborítja-e a kenut a sok zátony, milyen mély a torlaszoknál a víz… ez mind benne volt a pakliban. Ettől jó igazán.

Ugyanakkor nem kellett nagyon készülni erre a folyóra, mert nem gyorssodrású, ám a figyelem elengedhetetlen volt néhány helyen. Alacsony volt a vízállás, így néha húzni kellett a parton a hajót, mert a torlaszoktól nem lehetett átevezni. Teli holmikkal ez nem egyszerű feladat. Gyakran az a rész a legszebb, ahol a legnehezebb átkelni.

Az utolsó nap hatalmas vihar kapta el a csapatot, ám a fiatalok derekasan állták az úszómedencéssé alakult sátrakat. Hiába, a medence luxus…