Próbaként leírásra kerül a hétvégi motoros élményeink összefoglalója.
A tervezett elindulás nálunk mindig nehézkes, főleg, hogy előtte megbeszéltünk mindent...nagyjából. Úticél Tihany, indulás délután 3 óra. Lal szokás szerint csúszott, de nem mindig van ez így, ha fontos a dolog, akkor rendre pontos. Áki bácsi még motort szerelt, tehát biztos a későbbi indulás. Pedig a ruhák piszok melegek tudnak lenni, ha nincs menetszél.Fél órás csúszással elindult a motoros szakosztály Tihany irányába.
Elsőnek Áki ment, hiszen Ő a leglassabb és így jobban lehet látni, bár a későbbiekben ez nem állta meg a helyét. Az utánna való sorrend rapszodikusan változott, nem is volt igazán fontos. Első boldog pillanatunk, amikor elérkeztünk Akarattya körforgalmához. Kis kiegészítés, hogy tudjátok miről is volt szó. A helyi önkormányzat úgy gondolta, hogy tesz a környezetszennyezés ellen, így télen só helyett aprókaviccsal szórta fel az utakat. Amiről köztudott, hogy télen nem olvad el, viszont kora tavasz és késő ősz között szépen megmarad az úton, a motoros kartársak legnagyobb örömére. Ákos barátunk a túlzott jobbratartási kényszere miatt egy a körforgalomba elhelyezett ilyen kis akadályon áthaladva - nagyon lassan - elvesztette az uralmát a 9Le fölött és aktív lábmunkával próbálva egyensúlyozni ezt az apróbb nehézséget. Mindez hátulról nézve elég vicces volt(bocsi Áki), hiszen nem látszott más csak az egyenes vonalú egyenletes mozgás a körforgalom padkája irányába, miközben két lábbal fötör az aszfalt felett azon célért, hogy a motor továbbra is a gumival érintkezzen az úttal(motoros használati útmutató 1. fejezet).
Az út további része kellemesen telt, a tempó jó volt az idő gyönyörű. Mindez a tihanyi elágazásig szép volt, ahol kisebb málőrök sorozata sötétítette el a derűs eget felettünk. Ákos a lehető legutolsó pillanatban rászáguldott a lehajtóra, LalleR követte, de mivel Lal barátunk épp a szemből jövő motorosnak integetett, ezért elég későn, mondhatni a 24. órában vette észre a kis Mz gyengéden pislákoló féklámpáját. Kis korrigálás után azért sikerült a motor mellé begurulni, így elkerültük, hogy Ákost belökje Lal egészen Tihanyig. Ezután lementünk a révig, ahol felelős motorosok révén elfogyasztottuk a fagyit, s közben eldöntöttük, hogy valahogy csak feljutunk az apátsághoz motorral. A kis szerpentines úton a behajtani tilos táblánál letöröltem a kipufogómról az Mz hátsó lámpájának odaolvadt darabkáit, és folytattuk utunk. "Nagyon fontos a jól beállított tükör!"
És itt a kiegészítés. Balatonalmádi szép város, többsávos úthálózattal, ahol vannak rendőrlámpák is... Ákos és Lal kartársak figyelmét megzavarta az út szélén éppen dolgozó motoros rendőr, aki a rendőrlámpa előtt kb 30m-re ellenőrzött egy autót. De, és itt jön a lényeg, a haladásukat ez cseppet sem zavarta, így hátulról nézve - hármunk között én, mint a legrutinosabb motoros - szépen láttam ahogy mindketten áthaladnak az addigra erősen piros lámpán. Megálltam, vártam a zöldre és utánnuk...ők meg azt hitték, hogy elkapott a rendőr. "Veszélyes dolog, ha a figyelmedet elvonják az útról!" (Én itt jegyezném meg, hogy biztosan sárga volt még, hiszen Áki nekem azt mondta valamivel később... Mivel, Fer, a Te mocid elég lassú, így jelentősen lemaradhattál, ezért már az áthaladásunk utáni színt láttad - lal)
Következő eset Kenesén történt. Az előttünk haladó utánfutós gépjármű fokozottan lassú tempója és a mögöttünk feltorlódott járművek sora Ákosban kigyújtotta az "ELŐZÉS" lámpát(nagyon ritka alkalmakkor működik csak ez a protokoll). A következmény - rögtön a manőver befejezése után a német ipar csodája megállt.... Kisebb pihenő, elő a táskából a szerszám készlet. Itt említette Lal Ákosnak, hogy vegyen egy nagyobb motort. Miután Ákosunk kitöltötte lakonikus haragját a motor berugókarjának sűrű használatával, 40 perc múlva az addig "vajon miért nem indul?" kérdésre a jószág megadta a választ, "csak"! A csoda és a bowden helyreigazításával folytattuk utunkat, most már Siófok volt a cél, amit sikeresen el is értünk.
Talán megjegyzésként a világosi alagút szörnyhangjai még említésre méltóak, amik az elől haladó Ákost ijedtségre bírták. Ez persze hátulról látványos volt, ahogy cikázott egyet az úton. Hiszen tudni kell, hogy a Lallal közösen csináltuk a szörnyhangokat az alagútban a motorok bömböltetésével.. Ez a szokásunk, egyébként pedig szelídek vagyunk és minden évben megkapjuk a veszettség elleni oltást is.
A nap végén beültünk a törzshelyünkre és jót nevettünk az egészen, miközben megérdemelt sörikénket fogyasztottuk...alkoholmentest.