Négy nap örvények között

Gyorsabb, veszélyesebb, és természetesebb, mint a Duna. Ezért választotta a 17 fős csapat a Drávát vízitúrájuk színhelyéül úgy, hogy Horvátországból indultak. Az örvényekkel teli Drávát nem véletlenül nevezik Magyarország vadvízi folyójának. Vadsága alattomosságában rejlik…                                                              

Annak ellenére, hogy 2005.-ben Pünkösd május közepére esett, a Szent Jupátosok evezőt markolt és kihasználta a szünidőt. Tették ezt azért, mert náluk minden évben Pünkösdkor kezdődik a szezon, már hagyomány ilyentájt egy túra.

Ennek a vízitúrának az volt az érdekessége, hogy olyan folyón eveztek, amelyen még nem jártak, és ráadásul a külföldi oldalon. A magyar oldal ugyanis a Nemzeti Park miatt szigorú szabályokhoz köti az evezősöket, nem mindegy, mikor, hol kötnek ki, és az éve mely időszakában zavarják az élőlényeket.

Ezért választották a horvát oldalt.

Az első estét Legradnál töltötték. Lepakolás és sátorverés után szúnyogokkal kellett elsődlegesen kibékülni, mert a csapadékos időjárásnak köszönhetően akadt néhány. Május második hetében még hűvösek az éjszakák, így elkelt a pulóver és éjszakára a dupla hálózsák, vagy egy síoverál.

Másnap irány a víz. Mivel a folyó alattomosan örvényes, katamaránnak összeszerelt kenukkal indult el a csapat.

Leginkább a hidak lábánál felhalmozódott hordalék nehezítette a kormányosok dolgát, és a Dráva kavicszátonyai is tréfásak. Az a szép ebben a folyóban, hogy természetes. Szinte érintetlen. A legtöbben azért választják a kikapcsolódásra.

A második éjszakát Legrad alatt 38 kilométerre töltötte a csapat. Ezen az éjszakán kijutott az égi áldásból, amely szerencsére reggelre elállt. Így indulhatott tovább a társaság. Ám időközben úti célt kellett változtatniuk. A Legrad-Barcs tervet rövidíteni kellett, ugyanis az egyik hajó alja a sóderes aljzaton megsérült. Lyukas hajóval nem mehet tovább senki. Ezért Vízvárnál kikötöttek és otthon javították meg a hajót.