Rövidút 2009. (2009. augusztus 5-9.)

A terv: Szekszárd – Baja  (vagy Mohács, de valójában közte lett vége, Dunaszekcsőnél.)  Mivel is kezdtük? – természetesen egy bejárással. Maci vitt a kocsival. Szekszárd, borozó, Máyer Mátyás pincéje. Megtaláltuk, üzemelt. Kocsiból telik, információk a tájegységről. Az új épülő hídnál keresztben komp, az építkezőknek. Teljes elzárás. Megnéztük. Valóban. Nem lehet átemelni sem egyszerűen. Hátfőnél zárt zsilip. Jó pénzért kinyitják. Nekünk nincs. Átemelés: legalább 6-800 m cipelés. Cuccok, kenuk.  Alma. Egy napon kettő is? Nem vállaljuk. Akkor honnan? Irány Domboritelep. A régi kompkikötő. Komp van. Táborhely van. Magas víz, áradó Duna. Bokrok, fák a víz alatt. Tisztás van, part nincs. De szúnyog is van. Sok. Rövid idő alatt sokk is. De bementünk az erdőszélbe. Szúnyog egyre több! És már estefele volt. Azaz még több! Rövidesen egyre kevesebb. A szabad bőrfelület. Somogy csapkodóst járva menekültünk az autóba. Ott legalább a szúnyogok száma véges. Tovább az úton. Gabonatároló és rakodó az uszályokhoz. Tovább. Homok és sódertelep. Porzik, száraz. De azért szúnyog, az van. Kevesebb. Mi, be a telepre. A parton uszály. Tátott szájú Renaultból nyakig olajos srác jön elénk. Mi itt mit? Elmondjuk. Ő Krisztián és hajós. Bemutatkoztunk. Barátságos, rendes. Beszélgettünk. Segít. Van jó Duna térképe!, majd elküldi DVD-n. Címcsere, búcsú. Újból csak a régi megállapítás: vízi ember – jó ember. Vissza Kaposvárra.

            Előkészület. Minden OK. Még egy teli a fixre:Berecz? Berecz nem.  Már majdnem minden kész, de beütött. Nincs busz. Nincs szállítás. Nincs utánfutó. (UFO=kenuszállító utánfutót, trélert jelent.) Mi van? Duna, magas víz, kiindulási hely, és szúnyog. Feladjuk? Soha! Legfeljebb Tisza-Tó. Kezdjük elölről. Busz? Forró Feri. Már vitt. Teli: ő Prágában. Alma. Tréler:: KVSC! Teli: Bohri Zsombor. Már nem Ő. Címet ad, újabb teli. Faludi András. OK, de az ő trélerüket lopták el. Sorry. Ők is másét használják. Az Egyetemét. Újabb cím. Teli. Balogh Jocinak jó, nem kell nekik az UFO, de a KVSC-nél van. Faludi. Akkor kell-e nekik? Nem. Joci. Nem ő rendelkezik felette. Cím: Pandurics. Teli. Neki OK, ha a Jocinak nem kell. Mennyiért? Megegyezünk. UFO van, de mi húzza? Fuksz apuka szállít, de csak oda. Kevés a hely. Sofőrt keresek. És buszt. Teli: Sütő Jocinak. Nem veszi fel. Teli: Egyetem. Sütő szabin, talán a Lakos. Teli: Lakos. Most nyáron a CT-nek dolgozik. Nem jó! Talán mégiscsak a Forró valahogy? Gond van, sofőr és busz nincs. Kezdődő pánik. Szól a teli: Sütő Joci. Miért hívtam? Elmondom. Vállalja. Teli Egyetem. Már tudják. Menjek be, írjam meg a megrendelést. Bemegyek, megírom. Kezdek kicsit nyugodni. Újabb hírek… nem jön…nem jön…nem lehet elérni. CsG viszont igen. Rita is. Ez jó. Alexandráról semmi. A telim lemerült. Én is.

            Tárgynap, szerda, indulás. Siófok érkezik. Három megbízható. Tesco – bevásárlás. Ki a Klebibe. Pakolunk. Jönnek a többiek is. Józsi, busz, tréler érkezik. Cuccok fel. Nehézkesen. Lassan mindenki befut. Mi ki. Elindulunk. Tízen. SMS a telire: Szandra nem. Sajnálja. Mi is. Szekszárdnál fék. Mayer. Borozó. Kedves. Szereti a vendégeit. Meg a lóvét is! Borkóstoló, elixír kóstoló. Más emberek leszünk. Valóban. Fizetés után…!  Vettünk bort is egy kannával. Irány Dombori. A sóder és homokkiadó eltorlaszolva. Kocsi nem tud bemenni. Mi igen. Lepakolunk. Busz, tréler el. A felszerelést bevisszük kézben. Sátorállítás, főzés. Lecsó. Kolbásszal, tojással. Gondosan ügyelünk arra, hogy minden „elem” kapjon egy kanállal. A víz, a föld, a tűz és a levegő is. Nem kell még egy Cersak! Aztán zaba. A kaja sok. Mint a szúnyog. Mi a karunkra, fejünkre, lábunkra fújunk. A szúnyogok ránk. Alig hatásos. Bemagyarázzuk, hogy már kevesebb csíp. A szúnyogok nem hiszik. Bizonyítani akarnak. Sikerül nekik. De a csapat vidám és töretlen. Alvás. Ki matracon, ki vékonyon, ki semmin.

Csütörtök reggel. Gépek ébresztenek. Teherkocsikba markolják a sódert, homokot. Minket békén hagynak. Lassan felébred a tábor. Kávé. Reggeli. Konzerv, vaj, lekvár, lecsó maradék, szalonna, stb. Kevesebb a szúnyog. Este jóllaktak, még emésztenek…Kezdünk összepakolni. Onnan nem lehet indulni. Köves. Lejjebb találunk jó partot. Homokosat, ahonnan érdemes vízre szállni. Ha be lehetett volna menni a szállítmánnyal, ott pakolunk le. Így hát - cipelünk. Mindent. Kenukat is. Szerelés – katamaránnak. Kész. Vízre mindent. Befér? Be! Végre vízen. Elindultunk. Korán, szinte délben. Ez már hagyomány. Duna, 1506,5 fkm. ( az fkm = folyamkilómétert jelent) A szúnyogokat kint hagytuk a parton. Minek vigyük, lesz máshol is!!! Eső és napfény váltogatva. Már ez is ismerős. Jobb part:  Sió torok. Onnan jöttünk volna. De mégsem. Tovább. De csak lassan, módjával. Ahogy szoktuk. Mi nem rohanunk. Rita rácsodálkozik az evezőre: Mi ez? Megmondjuk neki. Nem hiszi. De azért megpróbálja. Kár volt. Nem igazán… De azért néha. Hati ken és fotóz. Bal oldalon Grébec – Duna ág. Régen: Gemenci-Holt-Duna volt. De rendszert váltottunk, az már nem jó. Túl komcsis…Beevezünk. Szép. Madarak, vadak, varsák. Néhányba belenézünk. Itt-ott döglött csuka benne. Szerencsétlenek. És mindez egy Duna-Dráva Nemzeti Parkban… A vízen is haltetemek. Fent rétisasok. Szépek. A vízen egy vadkacsa hátúszással. Egy ideig figyelhette a sast, lejjebb száll-e, de mivel nem jött, felfújódott. Úgy maradt. Magas víz. A bokrok és a szélső fák is vízben. Látni, a régebbi árvíz magasságát a fákon. Fehéres sáv. Valóban nagyon magasan. Szegény állatok. Reméljük, sokat sikerült kimenteni. Egy darabig még a Grébecin, aztán vissza. Mivel nincs kijárat. Újra a nagy Duna. Ki kéne kötni. Mindenütt kövek, fák, elöntött terület. Nincs alkalmas hely! Aztán 1489-nél nyaralók, mellette sima terület magasan, kifutható part. Ez kell nekünk. Kikötés, szemle, döntés, pakolunk. Óriási felfedezés – mármint a szúnyogok részéről. Megjött a kaja. Közelharc. Kipakolás, táborállítás,.  Beérkezik egy érdekes páros. Egy pesti kenus az öccsével. Négyes kenuban ketten, és húznak egy kajakot. Volt velük egy nő is, de feladta, hazament. Normák, dumálunk velük. A soroksáriról indultak, mohácsig mennek. Nyomják a távokat. Ezen a napon majd hatvanat eveztek. Kiderült, elszámolták magukat, azt hitték egy nappal később van. Hát – ez teljesítménynek jó, túrázásnak kevésbé! De Ők tudják…Főzés. Túrós csusza. Majd egy oldalnyi szalonnát kockázunk hozzá. Túró, tejföl. Ami kell. Ha csusza – legyen íze! Lesz. Sok. Mint a szúnyog. Mert az egyre több. Én hulla vagyok. Kijöttek az eddigiek. Ákos felfújja, mert ma MATRACON ALSZOM! Este gitár. Ének. Szúnyog. Sátorban spirálégetés. Az jó, kizavarja a dögöket. A Dunán néha nagy hajók. Uszályok, motorcsónakok. És a „Jordan Büfé”. Többszintes nagy utasszállító, illetve üdülőhajó. Mindet így hívjuk! Kivilágítva, nagy sebességgel. Jó utat és sok – sok szúnyogot kívánunk nekik. Miért éppen ők maradjanak ki a jóból?!  A szomszédékkal közösen énekelünk, dumizunk, borozunk egy ideig. Aztán fellövik a macit, alvás. Ha valakinek éjjel ki kell mennie, bőven visz szúnyogriasztót. Muszáj. Egyébként mindenki ekkor a legvédtelenebb. Ezt ki is használják. Bödő Gábort idézzük: „-Noénak csak kettőt kellett volna agyoncsapni…!”

Pénteken reggel. Ébredés, kávé, kelés, reggeli. Ami csak van a hűtőtáskában.  Aztán lassan, mondom csak lassan – pakolás. Közben az erdőben felfedezünk egy pottyantós WC-t. Az oda és a visszaút is felér egy véradással. Többen is vállaljuk. Kemény akció! Hülye Rambónak csak lőnie kellett, csapkodni nem! Megnéztük volna a szúnyogok között. De a kamera is mozgott volna rendesen! A nyaralókhoz érkeznek. Kedves idős házaspár. Adnak vizet és áramot is tölteni. Figyelmeztetnek: további áradás várható. Jó méteres. A szomszéd kenusok indulnak. Elbúcsúzunk. A srác 20 éve túrázik. Főleg a Tiszát járta és a felső Duna részeket. Tizenegy után már mi is vízre is szállunk. Irány a Rezéti-Holt-Duna. Tizennégy kilométeres kitérő. A varsák már nem érdekelnek. Nagyon tűz a nap. Hati ken és fényképez. Rita hatalmas felfedezést tesz! Szerintünk egész éjjel ezen agyalt, A fülében felsejlő szúnyogzümmögés mögül villámként hasított belé a felismerés: ha keresztbe teszi a kenu két oldalán az evezőt, az kitűnő LÁBTÁMASZNAK! Már majdnem leHajnizzuk, de ahhoz nem elég barna.  Tovább a Rezétin. Szép. Sok az elöntött terület. Víz, mélyen bent a fák között is. Senki sziget kerülés, a szűkebb oldalon. Érdekesebb. Lassan evezünk. Rita még lassabban. Valaki megszámolta: egyszer tízet is evezett egymás után. Közeledünk a Lassi tavak befolyásához. Szűk bejárat, de a kati is elvér. Csodálatos! Erdő a víz alatt. Tavak. De nem látunk állatokat. Olyan kihalt minden. Csak néhány madár. Aztán mélyen bentről egy motoros hangja. Gyors fordulat és pucolás kifelé. Később találkozunk a tájegység vezetőjével. Egy rendőrrel ül a motorosban.  Nem szólnak. OK, nincs baj. Oda nem szabad bemenni egyébként. Mi is csak egy kicsit hatoltunk be. Jobb a békesség. Valójában igazuk van! Ki a Dunára. Szállás – hol? Magas a víz, Baján nincs kedvünk. De vásárolni ott kell, mert nincs elég kenyér sem. Valaki azt mondta, Baján a Sugó partján van sátorhely, ingyenes. Beevezünk. Mi a szerelvényeinkkel eléggé feltűnést keltünk! Randa, mocskos víz. Meredek part, nem lehet kihúzni a kenukat. Sok hely már foglalt. Pecások, hétvégi kirándulók. Mellettünk tojáshéjas fenekű gyerekek nagy hanggal és két lökött vinnyogó kis némberrel. Végigjárjuk a partot, de nincs jobb hely. Maradunk. Vinnyogóék felváltva ostromolják a Toy-Toy klotyót. Viszont az van, és van víz és szemetes is. Csak túl sok az ember. Pedig ezt kerülnénk! Mint Rita az evezést! (Új szlogen született ezen a túrán is.) Pedig fáradt testünket meg kell szívatni valahol a szúnyogok által. Vállaljuk. De mintha a szúnyogból is kevesebb lenne. Vagy már megszoktuk? Vagy csak erős a szél? De ahogy elül – azért jönnek! Kipakolás, sátorállítás, főzés. Rita óriási, háromrészes sátrát Lajos, Feri segítségével már profi módon állítják fel. És gyorsan. Kaja: füstölt csülök. Bele a maradék össz hagymát, paprikát, paradicsomot. És az összegyűjtött szalonnabőrt. A csülköt túlsózták, győzzük mosni. Az alap, olyan lecsós, de nem baj. Már ég a fáklya, mire kész. Hatalmas zaba, természetesen. Meglepetés Lajoséktól: előkerül egy üveg Mayer-elixír Rábólintunk. A borára is. Aztán a szokásos gitár, ének, alvás.

Szombaton reggel Baján kelés. Sasoljuk a túloldalt, valami készül. Horgászverseny. Kávék és indulunk a túloldalra vásárolni. Kikötés. A másik parton szemben „sárkányhajók”. Ezek úgy húsz személyes kenuk, de egy kormányoz, egy meg dobbal adja az ütemet. Versenyük lesz. Tehát piac. Kenyeret alig találunk, mást igen. Két húsbolt van…csak. Az egyik neve:Náci húsbolt. Nem ott vesszük meg az anyagot, mert túl sokan állnak sorba. (nosztalgia?) Sertéshúsból kérek húsz szép derekas szeletet. Keveslem, ezért még hozzányesetek vagy tízet! Elég lesz. Ásványvizet, sört és nasit csak egy messzebb levő Csemegében tudtunk venni. Vissza a Marosba. Már csak a part mellett evezhetünk, mert kezdődik a sárkányverseny. (nem teljes, mert anyóst nem láttunk!) Tartalmas reggeli, aztán pakolás az 1479-es fkm-től. Előtte még a húst előkészítjük. Grillfűszer, só, fokhagymás ízbomba, bors és vegeta összekeverve. A húsra mustár, és a fűszerkeverék. Olajosan cuppantjuk bele egy vödörbe, had érjen össze!!! Újra a vízen. Szúnyog az itt igaz, hogy nincs, de a nap minden eddiginél erősebben tűz. Kenések mindenkinél, és Rita vállalja, hogy ma lesz olyan is, hogy 12-t evez egymás után… Nem tartja be, mert egészen rendesen húz az utolsó szakaszon. Persze azért csak magához képest! A keresztgátak nem látszanak. Átfolyik rajtuk a víz. Egyet bevállalunk, átmegyünk felette…? Hiba. A Maros fennakad a köveken. Úristen, fahajó! Lajos egy pillanat alatt kilép, Feri is. Megfogják a kenut. Próbálják letolni a kőrakásról. Nehezen megy, rendkívüli a víz ereje! Kis küszködés után, nehezen, de sikerül. Sérülés? Nem folyik be sehol a víz. Szerencse és Laja rutinja velünk volt. Soha többet rizikós helyzetbe…! Következik a Kádár-sziget. Több szigetecske is együtt. A régen teljesen fövenyes partból csak kis rész maradt meg, a többi víz alatt. Ott kikötünk. Homok, nap, fürdés. Erre vártunk idáig. Végre, igazi fíling. Megnézzük a Maros alját is. A segédgerincen sérülések. De nem végzetes. Meddig megyünk? Mohács, vagy Dunaszekcső? Előbbinél is magas víz, kicsi az esély a normális kikötéshez, kicsi az esély egy sátrazáshoz. A buszt és szállítást is fogadni kell! Marad Szekcső! Csak legyen alkalmas hely! A vízről nézzük a megindult löszfalat. Szép, de félelmetes! Ha most csúszna be a Dunába, az első cunami visszadobna Bajára!!! A környéken eladó házak. Biztosan nem túl drágák! Vegye, aki izgalomra vágyik! Előttünk komp. Zeneszó, tömeg rajta. Lakodalmas csoportot szállít át Dunafalvára. Nekünk a jobb part kell. Kövek. Nagyok. Mit kövek, sziklák. Kikötni esély sincs. Aggódok, ki kell valahol szállni. Aztán üdülők, a házak után. Ott találunk normális partot a kikötéshez. De vannak. Sokan. Horgászok. Nem én, hanem ők. Mindegy. Kifutunk. A vízen jetsky, motorcsónak. Kiszállunk néhányan, körülnézni. Messzebb is van kikötési hely, de az már erdőszél. Senki ki nem találja miért nem azt a helyet választjuk. Nem, nem a szúnyogok miatt…! Inkább az emberek között. Van egy árnyékos hely, közel egy kerítéshez. Kicsit necces, de…Pakolás, főzés. A bográcskályhát is begyúltjuk. Tőle jó méterre egy Volvo parkol. Kié? Rövidesen jön a tulaj és odébb áll. Miért is? Egyből van hely! Főzés indul. Illatfelhő a környéken. Előtte és közben fürdés. Már aki akkor szabad. Aztán kész a menü és kajálás. Ezt sem sikerült elrontani. Maciék megleptek egy óriási görögdinnyével. A desszert igen jól esett! Sátorállítás, összepakolás. Ránkzuhan az este. Szokásos. Fáklya. Értékelés. Mindenki elmondhatja a véleményét az útról. Így zárunk túrát. A Dunán, Dunaszekcsőn, az 1459-es fkm-nél.

Elnézem a túrásainkat.  A fáklya fénye fellobban, az arcokon tükröződik vissza. A törzs, az állandó tagok. (bár sajnos nincs most mindenki itt…) Akikre számítani lehet. Akik nélkül nem lenne Szent-Jupát Vízitúrázók Baráti Köre.

Csillag Attila - Maci: mindig ott van, ahol segíteni kell. Mindent vállal. Előkészít, szállít, bejár. Mosogat, pakol. Rendkívül megbízható! Soha nem láttuk még fáradtnak, idegesnek, rosszkedvűnek. Kitűnő első evezős. Vidámsága erőt ad a fáradóknak. A leginkább kiegyensúlyozott ember!

Csillag Gábor – Amire csak lehet, arra eljön. Igazi közösségi ember. Nyugodt, mindenen túlteszi magát. Sugárzik róla, hogy szeret velünk lenni. Mindenben segít. Kormányoz is, megbízható. Jó, hogy most is el tudott jönni. Köszi Tutu!

Papp Lajos – Siófok. Hangadó, energikus ember. Ő is viszi a csapatot. Már mindenütt ott van, dolgozik, segít. Róla írhatom azt, hogy KORMÁNYOS. Megbízható, határozott. Felismeri és megoldja a „helyzeteket”. Együtt kezdtünk a Mezgazdban. Régóta járjuk a vizeket, a Desedán kezdtük. Ma már nem tudok elképzelni túrát nélküle. Persze nem Ő az egyetlen.

Balogh Zoltán – Hati: Határőrként ismertem meg. Aztán jött közénk. Azóta el nem marad. Ne is maradjon, mert kell közénk! Eleinte furcsa volt, de aztán megismertük. Dolgozik, amit csak kell. Ő is önzetlen, segít. Ha kell messziről, de jön. Sokat ugratjuk, de őt lehet. Nem sértődik meg. A gitárjával együtt már a túra kelléke.

Makhajda Ilona. Icus: először Hatival érkezett. Azóta elmaradhatatlan. Mindenben segít, megbízható. Pedig neki nem könnyű mindig itt lenni. De vállalja. A csapat miatt. Jó, hogy köztünk van.

Kapitány Feri – Ferke: Siófoki mint még néhányan. Laja hívta közénk. Megbízható, vidám. Mindenben ott van. Legyen az, munka, vagy szórakozás. Jól érzi köztünk magát, hiányozna, ha nem lenne.

Kocsis Ákos –szintén Siófokról, szintén Laján keresztül. Csendes, néha visszafogott. Ritkábban szól, amikor-az ül…A legjobb evezős. Hihetetlen, mit bír húzni. Igazi csapattag már, remélem nem is hagy ki túrát!

Nagy Zsófia – már egyszer volt velünk. A cersaki elsüllyedéskor kezdte, de nem adja fel. Talikra, Desire jön. Remélem, törzstag lesz Ő is. Nem húzza ki magát semmi alól.

Fuksz Rita – már volt egy pünkösdi túrán, néhány emberrel. Azóta is szeretne jönni, de valahogy eddig nem sikerült. Vidám, jókedvű, közösségi kislány. Evezni akarása és a szája közül az utóbbi a nagyobb. De nem baj!

Sokakat kihagytam, de most csak az itt levőkről írtam.

            Kelés, kávé. Reggeli, ami még maradt. Aztán a szomorkás pakolás. Várjuk délre a buszt. Lejön egy kocsi, kiszáll a tegnapi vőlegény: maradt egy kis leves, kb. tíz liter. Elfogadjátok? Bográccsal mennek érte. De a leves megsavanyodott, így kárpótlásuk csak rántott halat, gombát, hússzeleteket és sütit küldött. Hiába, Ő is vízitúrás volt… de most megnősült…

Befut a busz a trélerrel. Pakolás. Gyorsan megy. Rutin. Fotók a busz előtt, aztán felszállunk, mint a szúnyogok az erdőszélen. De azokat ott hagyjuk…